::: Kritikák és más írások - előző oldal :::
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, 2005-ben készült filmről
A Gyűrűk ura- és a Harry Potter-sorozat sikere láttán a Disney is megpróbálkozott a recept lemásolásával. Tolkien jóbarátja, C. S. Lewis írta a hétkötetes Narnia-sorozatot, amit Rowling a fő ihletadójaként nevezett meg: minden adott tehát, hogy a két széria erényeit egyesítő film készülhessen, amit az egyház sem utasít el úgy, mint Pottert vélt sátánizmusa miatt.
Az oroszlán… négy testvérről mesél, akiket a második világháború idején vidékre menekítenek. Egy ruhásszekrényen keresztül jutnak a különféle teremtmények által benépesített Narniába, ahol egy évszázada a Fehér Boszorkány – és örök tél – uralkodik. De a jóslat szerint megérkezik majd négy embergyerek, akik segítenek megvívni a csatát a gonosz erők ellen a bölcs oroszlán, Aslan oldalán. Az ő sorsa Krisztusét idézi, de nem ez az egyetlen keresztény szimbólum a történetben: a kislány erős hite, Ádám és Éva nevének emlegetése mellett még maga a Mikulás is felbukkan.
Ez már csak ilyen történet: fantasy – gyermekeknek. Igen, itt elhangzanak vaskos tanulságok (megbocsátásról, felelősségről); igen, itt beszélnek az állatok. A hódok a film legemberibb alakjai: nem édibédi állatokként, hanem összeszokott házaspárt idéző dialógusokkal gondoskodnak a komikus pillanatokról. Az emberek kevésbé érdekesek: a kezdő gyerekszínészek éppen megfelelnek vázlatosan kidolgozott karaktereiknek (a két nagyobbik gyerek legfőbb személyiségjegye az, hogy… ők a két nagyobbik gyerek), de ez kevés ahhoz, hogy érzelmileg kötődjünk hozzájuk, különösképp, amikor egy alig megismert szereplő halála miatt sírdogálnak. Tilda Swinton azonban remek emberi gonoszsággal kelti életre a vérfagyasztóan hűvös boszorkányt, és alakítás terén ellentéte, a számítógép-animációval készült oroszlán is megállja a helyét.
A trükkök java kiváló: ilyen közel sem jártunk még az ismert élőlények tökéletesen valósághű CGI imitációjához. Dicsérendő, hogy a film első kétharmadában az alkotók csínján bánnak a trükkökkel; nem próbálják a történetet nem szolgáló látványelemekkel felturbózni a fél évszázados művet. Ugyan a tempó nem mindig tökéletes, a történet szerkesztésében is komolyan vették a régimódi értékeket (fokozatosság elve, aranymetszés – Aslan felbukkanása kapcsán – stb.).
Korrekt és fantáziadús adaptáció született tehát, amely ugyan már csak a vékonyka alapanyag kora miatt is nélkülözi az eredeti pillanatokat (pl. a záróceremónia a Csillagok háborúját idézi), és A gyűrűk ura által elérhetetlen magasságba helyezett lécet nem is tudja megközelíteni, a Potter-filmeknek mindenképpen méltó és főleg értékes konkurenciájává válhat.
Molnár László
A Mozinet.hu engedélyével
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, 2005-ben készült filmről
A Gyűrűk ura- és a Harry Potter-sorozat sikere láttán a Disney is megpróbálkozott a recept lemásolásával. Tolkien jóbarátja, C. S. Lewis írta a hétkötetes Narnia-sorozatot, amit Rowling a fő ihletadójaként nevezett meg: minden adott tehát, hogy a két széria erényeit egyesítő film készülhessen, amit az egyház sem utasít el úgy, mint Pottert vélt sátánizmusa miatt.
Az oroszlán… négy testvérről mesél, akiket a második világháború idején vidékre menekítenek. Egy ruhásszekrényen keresztül jutnak a különféle teremtmények által benépesített Narniába, ahol egy évszázada a Fehér Boszorkány – és örök tél – uralkodik. De a jóslat szerint megérkezik majd négy embergyerek, akik segítenek megvívni a csatát a gonosz erők ellen a bölcs oroszlán, Aslan oldalán. Az ő sorsa Krisztusét idézi, de nem ez az egyetlen keresztény szimbólum a történetben: a kislány erős hite, Ádám és Éva nevének emlegetése mellett még maga a Mikulás is felbukkan.
Ez már csak ilyen történet: fantasy – gyermekeknek. Igen, itt elhangzanak vaskos tanulságok (megbocsátásról, felelősségről); igen, itt beszélnek az állatok. A hódok a film legemberibb alakjai: nem édibédi állatokként, hanem összeszokott házaspárt idéző dialógusokkal gondoskodnak a komikus pillanatokról. Az emberek kevésbé érdekesek: a kezdő gyerekszínészek éppen megfelelnek vázlatosan kidolgozott karaktereiknek (a két nagyobbik gyerek legfőbb személyiségjegye az, hogy… ők a két nagyobbik gyerek), de ez kevés ahhoz, hogy érzelmileg kötődjünk hozzájuk, különösképp, amikor egy alig megismert szereplő halála miatt sírdogálnak. Tilda Swinton azonban remek emberi gonoszsággal kelti életre a vérfagyasztóan hűvös boszorkányt, és alakítás terén ellentéte, a számítógép-animációval készült oroszlán is megállja a helyét.
A trükkök java kiváló: ilyen közel sem jártunk még az ismert élőlények tökéletesen valósághű CGI imitációjához. Dicsérendő, hogy a film első kétharmadában az alkotók csínján bánnak a trükkökkel; nem próbálják a történetet nem szolgáló látványelemekkel felturbózni a fél évszázados művet. Ugyan a tempó nem mindig tökéletes, a történet szerkesztésében is komolyan vették a régimódi értékeket (fokozatosság elve, aranymetszés – Aslan felbukkanása kapcsán – stb.).
Korrekt és fantáziadús adaptáció született tehát, amely ugyan már csak a vékonyka alapanyag kora miatt is nélkülözi az eredeti pillanatokat (pl. a záróceremónia a Csillagok háborúját idézi), és A gyűrűk ura által elérhetetlen magasságba helyezett lécet nem is tudja megközelíteni, a Potter-filmeknek mindenképpen méltó és főleg értékes konkurenciájává válhat.
Molnár László
A Mozinet.hu engedélyével
