:::Mozi almenü választás :::
Eme pergament Cair Paravelben a négy trónus kastélyában találtam. A déli falaknál egy titkos ajtóra leltem, amin keresztül egy lépcsőn lefelé haladva eljutottam egy terembe, melyben Peter, a Nagy király szobrában fedeztem fel ezt az írást, melyen ez áll:
Cair Paravel
Egy kincstárat építettünk, melyet egy titkos ajtóval fedtünk el. Az ajtó mögött egy lépcső vezet lefelé, egyre beljebb, egyre lentebb. Ha végig mentünk a lépcsőn, akkor egy ajtón keresztül bejutunk egy terembe, melyben a föld fiai által készített lámpa ad világosságot. A teremben négy szobor áll, négy Narniai uralkodó szobra, kinek uralkodása alatt Narnia a fénykorát élte. Lucy és Susan királynő Edmund király és Peter, a Nagy király tökéletes mása díszeleg a teremben. A ládák, melyeket a szobrok előtt helyeztünk el egyenesen a faunok keze által készültek. Reménykedtünk benne, hogy egyszer majd viszont látjuk uralkodóinkat.
A ládákba elhelyeztük uralkodóink koronázási ruháit, valamint azon ajándékokat, melyeket a télapótól kaptak. Sajnos, Susan királynő varázskürtjét nem találtuk meg. Miután királyaink s királynőink eltűntek, megszálltak minket a telmarinok. Féltünk s a kincstár kulcsát elrejtettük. Hosszas várostrom után, Cair Paravelt a négy trónus kastélyát, fel kellet adnunk, ám bíztunk abban, hogy a kulcs, mit az almafától tíz faun által lépett távolságra helyeztünk el, biztonságban van, s várja, hogy Narnia uralkodói feltárják titkát. A telmarinok tehát elfoglalták Cair Paravelt, így az erdőben bujkálva élünk… Néhány Narniaival minden bátorságunkat összeszedve visszamentünk egykori otthonunkba. Rettenetes látvány fogadott minket: a trónterem, melyben egykor Aslan királynőkké, s királyokká koronázta hajdani uralkodóinkat, romokban hevert, csupán a trónszékek maradtak épségben. Cair Paravel falai a telmarinok ágyúi által romhalmazzá lettek. Csupán a déli falak állták az ostromot. Mikor kinéztünk azon az ablakon, amin egykor Lucy királynő Aslant nézte, ahogyan eltűnik a tenger habjai közt, észrevettük, hogy egy telmarin csónak közeledik Cair Paraveltől nem messze egy narniai faunnal. Gyorsan el kellett bújnunk, így hát a déli falak mögé húzódtunk. Hallottuk amint a kincstárról beszélnek, s hogy a faun elárulja, hol a kulcs. Ebben a pillanatban belegondoltam abba, hogyha a telmarinok megtalálják azon tárgyakat, amit e bujdosó narniai nép ereklyeként őriz, mi fog történni: Királynőink s Királyaink sohasem tudják meg, mi történt Narniában, s ha kell nem tudnak majd segíteni rajtunk. Szerencsénkre a faun azt nem tudta elmondani, hogy hol a kincstár bejárata, de a telmarinok rögtön a déli falakhoz siettek, ahol mi rejtőzködtünk, és addig keresték a titkos ajtót, míg meg nem találták. Lementek a lépcsőn és elérkeztek a végső ajtóhoz, amin keresztül a terembe lehet jutni. Próbálták kinyitni az ajtót, de az nem engedett. Visszamentek a faunhoz s bosszúból, mert azt hitték, hogy becsapta őket, itt hagyták a romoknál. Mikor a telmarin csónak elhagyta a horizontot, a faun a kulccsal nem törődve az erdőbe menekült. Felvettük a kulcsot, s Peter király trónszéke háttámlájába rejtettük. Miután végeztünk, visszatértünk az erdőbe s ismét furcsa látvány fogadott minket: egy ifjú telmarin körül áll valamennyi narniai. Odamentünk mi is a tömegbe s megláttuk a telmarin kezében Susan királynő elveszett varázskürtjét.
Amikor az ifjú elmondta, hogy belefújt a kürtbe, a narniaiak szemét örömkönny öntötte el, visszagondoltunk azokra az időkre mikor még a Nagy Peter király uralkodott Narnia felett. A telmarin elmondta történetét, miszerint egy telmarin kastélyban nevelkedett nagybátyával, Mirazzal, ki megölte IX. Caspaint, az édesapját, s hét hű emberét a keleti tengerre száműzte. Mivel a fia, vagyis a telmarin, aki belefújt a varázskürtbe, még túl fiatal volt, Mirazt illette a trón. Caspiant pedig a trónörökösének tartották egészen addig, míg Miraz kedvese egy fiúnak adott életet. Ekkor Caspaint is meg akarta ölni és ezért kellet az erdőbe menekülnie. Mielőtt elhagyta volna a kastélyt a tanítómestere, Corneliusz megajándékozta Susan királynő kürtjével, s ezt mondta neki: „Csak akkor használd, ha valóban a végveszély fenyeget!”
Bizalmunkba fogadtuk az ifjú herceget, és lázadó seregünk élére választottuk…
Mitől rettegett annyira Miraz, hogy még kedvesével is íjjal felfegyverkezve hált?
Hogy mitől félt Lord Miraz? Azt valószínűleg sosem tudjuk meg, hacsak naplót nem vezetett félelmeiről. Ám feltételezések, gondolatok, pletykák, keringtek a Lord kastélyában, ezeknek járunk most utána.
Meg nem erősített források szerint Caspian dajkája azt nyilatkozta, hogy Miraz félt valamitől, valakiktől a háború előtt, melyet Caspiannal vívott. Zaklatott volt, tudta, hogy tettére egyszer fény derül, s valaki majd felszabadítja IX. Caspian hű embereit, kiket a keleti tengerre száműzött.
Vizsgáljuk meg tehát eme állítás valószínűségét! Miraz valóban trónbitorló volt, megölte Caspian édesapját, az akkori királyt, hogy egyedül az övé legyen a hatalom s Narnia. Ebben tehát igaza volt a dajkának. Abban is, hogy a hét hű Lordnak mennie kellet, miután rájöttek Miraz tettére. Mikor kedvese egy fiúnak adott életet, Caspiant is meg akarta ölni, s tettét a narniaiakra fogni. Ezért állt Caspian a lázadó narniai sereg élére.
Miraz hálószobája előtt tisztségüket teljesítő katonák szerint királyuk attól félt, hogy valaki a jelenlegi tanácsbeli Lordok közül fellázad ellene, s az életére tör. A katonák állításukat azzal akarták hitelesíteni, hogy azt vallották, kihallgatták Lord Sopespian és Lord Glozelle beszélgetését.
Kiderítettük: a párviadal szünetében Lord Miraz odament embereihez, ám a két Lord, kiknek beszélgetését a katonák kihallgatták, a királyukba döftek egy narniai nyílvesszőt. Peter, aki a küzdőtér másik oldalán állt, pontosan látta, mi történik a Lordok között, de már túl késő volt. Miraz holtan esett össze egy narniai nyílvesszővel a hátában. Lord Sopespian és Lord Glozzelle azt hazudták, hogy egy narniai ölte meg Mirazt, s a telmarin sereg megindult…
Egyes cselédek szerint Miraz azért tartott íjat magánál, mert félt, hogy a Caspiant elrabló rettenetes narniai sereg ráront. Azért volt íjjal felfegyverkezve, hogyha kell, meg tudja védeni magát és természetesen a családját is. Az egyik cseléd még azt is hozzátette, hogy Miraz nem bízott a hálószobája előtt szolgálatot teljesítő katonák éberségében és meggyőződése volt, hogy a katonák is az ellenségei.
Vizsgálódásunk eredménye a következő lett: a cselédek bizonyára elhitték Miraz meséjét, miszerint a barbár narniai sereg, kinek tagjai az erdőben bujkálnak, elrabolták Caspiant. ( Ez a mese, melyet Miraz kitalált, természetesen nem volt igaz, hiszen Caspiannak éppen nagybátyja miatt kellet elmenekülnie a kastélyból.) A cselédek nem hittek a herceg bölcs tanítójának, Corneliusnak, pedig a mester még könyveket is mutatott nekik, hogy bebizonyítsa, a narniaiak nem rosszak.
Annyi bizonyos, hogy Caspian dajkájának és Miraz hálószobája előtt tisztségüket teljesítő katonáknak minden állítását alá tudom támasztani, de az is, hogy Miraz eléggé kiismerhetetlen ember volt.
Eme pergament Cair Paravelben a négy trónus kastélyában találtam. A déli falaknál egy titkos ajtóra leltem, amin keresztül egy lépcsőn lefelé haladva eljutottam egy terembe, melyben Peter, a Nagy király szobrában fedeztem fel ezt az írást, melyen ez áll:
Cair Paravel
Egy kincstárat építettünk, melyet egy titkos ajtóval fedtünk el. Az ajtó mögött egy lépcső vezet lefelé, egyre beljebb, egyre lentebb. Ha végig mentünk a lépcsőn, akkor egy ajtón keresztül bejutunk egy terembe, melyben a föld fiai által készített lámpa ad világosságot. A teremben négy szobor áll, négy Narniai uralkodó szobra, kinek uralkodása alatt Narnia a fénykorát élte. Lucy és Susan királynő Edmund király és Peter, a Nagy király tökéletes mása díszeleg a teremben. A ládák, melyeket a szobrok előtt helyeztünk el egyenesen a faunok keze által készültek. Reménykedtünk benne, hogy egyszer majd viszont látjuk uralkodóinkat.
A ládákba elhelyeztük uralkodóink koronázási ruháit, valamint azon ajándékokat, melyeket a télapótól kaptak. Sajnos, Susan királynő varázskürtjét nem találtuk meg. Miután királyaink s királynőink eltűntek, megszálltak minket a telmarinok. Féltünk s a kincstár kulcsát elrejtettük. Hosszas várostrom után, Cair Paravelt a négy trónus kastélyát, fel kellet adnunk, ám bíztunk abban, hogy a kulcs, mit az almafától tíz faun által lépett távolságra helyeztünk el, biztonságban van, s várja, hogy Narnia uralkodói feltárják titkát. A telmarinok tehát elfoglalták Cair Paravelt, így az erdőben bujkálva élünk… Néhány Narniaival minden bátorságunkat összeszedve visszamentünk egykori otthonunkba. Rettenetes látvány fogadott minket: a trónterem, melyben egykor Aslan királynőkké, s királyokká koronázta hajdani uralkodóinkat, romokban hevert, csupán a trónszékek maradtak épségben. Cair Paravel falai a telmarinok ágyúi által romhalmazzá lettek. Csupán a déli falak állták az ostromot. Mikor kinéztünk azon az ablakon, amin egykor Lucy királynő Aslant nézte, ahogyan eltűnik a tenger habjai közt, észrevettük, hogy egy telmarin csónak közeledik Cair Paraveltől nem messze egy narniai faunnal. Gyorsan el kellett bújnunk, így hát a déli falak mögé húzódtunk. Hallottuk amint a kincstárról beszélnek, s hogy a faun elárulja, hol a kulcs. Ebben a pillanatban belegondoltam abba, hogyha a telmarinok megtalálják azon tárgyakat, amit e bujdosó narniai nép ereklyeként őriz, mi fog történni: Királynőink s Királyaink sohasem tudják meg, mi történt Narniában, s ha kell nem tudnak majd segíteni rajtunk. Szerencsénkre a faun azt nem tudta elmondani, hogy hol a kincstár bejárata, de a telmarinok rögtön a déli falakhoz siettek, ahol mi rejtőzködtünk, és addig keresték a titkos ajtót, míg meg nem találták. Lementek a lépcsőn és elérkeztek a végső ajtóhoz, amin keresztül a terembe lehet jutni. Próbálták kinyitni az ajtót, de az nem engedett. Visszamentek a faunhoz s bosszúból, mert azt hitték, hogy becsapta őket, itt hagyták a romoknál. Mikor a telmarin csónak elhagyta a horizontot, a faun a kulccsal nem törődve az erdőbe menekült. Felvettük a kulcsot, s Peter király trónszéke háttámlájába rejtettük. Miután végeztünk, visszatértünk az erdőbe s ismét furcsa látvány fogadott minket: egy ifjú telmarin körül áll valamennyi narniai. Odamentünk mi is a tömegbe s megláttuk a telmarin kezében Susan királynő elveszett varázskürtjét.
Amikor az ifjú elmondta, hogy belefújt a kürtbe, a narniaiak szemét örömkönny öntötte el, visszagondoltunk azokra az időkre mikor még a Nagy Peter király uralkodott Narnia felett. A telmarin elmondta történetét, miszerint egy telmarin kastélyban nevelkedett nagybátyával, Mirazzal, ki megölte IX. Caspaint, az édesapját, s hét hű emberét a keleti tengerre száműzte. Mivel a fia, vagyis a telmarin, aki belefújt a varázskürtbe, még túl fiatal volt, Mirazt illette a trón. Caspiant pedig a trónörökösének tartották egészen addig, míg Miraz kedvese egy fiúnak adott életet. Ekkor Caspaint is meg akarta ölni és ezért kellet az erdőbe menekülnie. Mielőtt elhagyta volna a kastélyt a tanítómestere, Corneliusz megajándékozta Susan királynő kürtjével, s ezt mondta neki: „Csak akkor használd, ha valóban a végveszély fenyeget!”
Bizalmunkba fogadtuk az ifjú herceget, és lázadó seregünk élére választottuk…
Mitől rettegett annyira Miraz, hogy még kedvesével is íjjal felfegyverkezve hált?
Hogy mitől félt Lord Miraz? Azt valószínűleg sosem tudjuk meg, hacsak naplót nem vezetett félelmeiről. Ám feltételezések, gondolatok, pletykák, keringtek a Lord kastélyában, ezeknek járunk most utána.
Meg nem erősített források szerint Caspian dajkája azt nyilatkozta, hogy Miraz félt valamitől, valakiktől a háború előtt, melyet Caspiannal vívott. Zaklatott volt, tudta, hogy tettére egyszer fény derül, s valaki majd felszabadítja IX. Caspian hű embereit, kiket a keleti tengerre száműzött.
Vizsgáljuk meg tehát eme állítás valószínűségét! Miraz valóban trónbitorló volt, megölte Caspian édesapját, az akkori királyt, hogy egyedül az övé legyen a hatalom s Narnia. Ebben tehát igaza volt a dajkának. Abban is, hogy a hét hű Lordnak mennie kellet, miután rájöttek Miraz tettére. Mikor kedvese egy fiúnak adott életet, Caspiant is meg akarta ölni, s tettét a narniaiakra fogni. Ezért állt Caspian a lázadó narniai sereg élére.
Miraz hálószobája előtt tisztségüket teljesítő katonák szerint királyuk attól félt, hogy valaki a jelenlegi tanácsbeli Lordok közül fellázad ellene, s az életére tör. A katonák állításukat azzal akarták hitelesíteni, hogy azt vallották, kihallgatták Lord Sopespian és Lord Glozelle beszélgetését.
Kiderítettük: a párviadal szünetében Lord Miraz odament embereihez, ám a két Lord, kiknek beszélgetését a katonák kihallgatták, a királyukba döftek egy narniai nyílvesszőt. Peter, aki a küzdőtér másik oldalán állt, pontosan látta, mi történik a Lordok között, de már túl késő volt. Miraz holtan esett össze egy narniai nyílvesszővel a hátában. Lord Sopespian és Lord Glozzelle azt hazudták, hogy egy narniai ölte meg Mirazt, s a telmarin sereg megindult…
Egyes cselédek szerint Miraz azért tartott íjat magánál, mert félt, hogy a Caspiant elrabló rettenetes narniai sereg ráront. Azért volt íjjal felfegyverkezve, hogyha kell, meg tudja védeni magát és természetesen a családját is. Az egyik cseléd még azt is hozzátette, hogy Miraz nem bízott a hálószobája előtt szolgálatot teljesítő katonák éberségében és meggyőződése volt, hogy a katonák is az ellenségei.
Vizsgálódásunk eredménye a következő lett: a cselédek bizonyára elhitték Miraz meséjét, miszerint a barbár narniai sereg, kinek tagjai az erdőben bujkálnak, elrabolták Caspiant. ( Ez a mese, melyet Miraz kitalált, természetesen nem volt igaz, hiszen Caspiannak éppen nagybátyja miatt kellet elmenekülnie a kastélyból.) A cselédek nem hittek a herceg bölcs tanítójának, Corneliusnak, pedig a mester még könyveket is mutatott nekik, hogy bebizonyítsa, a narniaiak nem rosszak.
Annyi bizonyos, hogy Caspian dajkájának és Miraz hálószobája előtt tisztségüket teljesítő katonáknak minden állítását alá tudom támasztani, de az is, hogy Miraz eléggé kiismerhetetlen ember volt.
